Gondolkodás nélkül elfogadjuk, ha a családtagok, barátok, volt osztálytársak bejelölnek minket a Facebookon, de mi van akkor, ha a főnökünk küld ismerős meghívót? Nem árt kétszer is meggondolni, hogy elfogadjuk-e.

A közösségi oldalak forradalma teljesen megváltoztatta azt, hogy hogyan kommunikálunk egymással, hogyan osztunk meg magunkról információt, vagy akár hogy hogyan keresünk munkát.
Mielőtt visszajelöljük főnökünket, gondoljuk át, milyen kapcsolatban is vagyunk valójában vele. Valóban szeretnénk-e ha az ember, akinek az a munkája, hogy minket értékeljen, irányítson és döntéseket hozzon munkahelyi „sorsunkról”, teljes betekintést nyerjen a munkahelyen kívüli életünkbe is?

Tartsuk „tisztán”!

Ha a profilunk teljes mértékig vállalható bárki előtt és nem vet ránk rossz fényt semmilyen szempontból sem, akkor nem okozhat problémát, ha elfogadjuk főnökünk felkérését. Ebben az esetben nem baj, ha van fent néhány kép a családunkról, barátainkról, de jobb ha a személyes dolgokat minimálisra csökkentjük. Tartózkodjunk a fürdőruhás képek megosztásától, kerüljük az állandó posztolgatást arról, hogy éppen mit csinálunk, mit ettünk ma, milyen buliba megyünk az este stb. Vigyázzunk azzal is, hogy milyen hozzászólásokat fűzünk ismerőseink képeihez, bejegyzéseihez.

Vannak akik egyenesen arra használják profiljukat, hogy munkájukkal, karrierjükkel kapcsolatos posztokat tegyenek ki, blog bejegyzéseket osszanak meg, ezzel is azt érzékeltetve, hogy mennyire komolyan veszik munkájukat. Ezek hasznunkra válhatnak akár egy új állás megpályázásánál is, mivel ma már egyetlen fejvadász, vagy munkaadó sem szalasztja el a lehetőséget, hogy a közösségi oldalakon is informálódjon az esetleges jövőbeni kollégáról.
Azt se felejtsük el, ha visszajelöljük főnökünket, akkor ő mindig tudni fogja, éppen mikor vagyunk fent az oldalon. Továbbá azt is látni fogja, ha barátaink bejelölnek minket egy olyan fényképen, amit nem biztos, hogy mindenkivel szívesen megosztanánk.

Ha azonban Facebook profilunk tökéletes tükre társadalmi életünknek, beleértve szépet és jót, de néha kicsit a rosszat is és sokszor fejezzük ki véleményünket olyan dolgokról, amit inkább a munkahelyen kívül tartanánk, nem biztos, hogy a legjobb ötlet, ha visszajelöljük a főnökünket, vagy akár a kollégáinkat. Nem biztos, hogy jó fényt vet ránk, ha a főnök látja, hogy milyen jó volt a hétvégi buli, vagy hogy hétfőn mindig kicsit másnaposak vagyunk. Miért hoznánk magunkat olyan helyzetbe, ami esetleg gátolhatja munkahelyi előre menetelünket, sőt akár még az állásunkba is kerülhet.

Ne jelöljük vissza!

Ha nem szívesen jelölnénk vissza főnökünket, ki kell találnunk, hogyan tegyük ezt meg anélkül, hogy őt ezzel megbántanánk. Sokak szerint a legjobb megoldás, ha egyszerűen úgy teszünk, mintha be sem jelölt volna minket. Sokan automatikusan elküldik a Facebook felkérést mindenkinek, aki e-mail kliensük névjegyalbumában megtalálható. Reménykedjünk abban, hogy főnökünk is így tett és valójában fogalma sincs, hogy velünk is szeretne virtuális barátságot kötni.

Ha főnökünk tudni szeretné, hogy miért nem jelöljük vissza, udvariasan magyarázzuk el neki, hogy mi a Facebookot csak a családtagokkal és a közeli barátokkal való kapcsolattartásra használjuk. Továbbá megkérhetjük, hogy jelöljön be minket a LinkedIn-en, azt amúgy is a többség csak a professzionális kapcsolati háló kiépítésére használja. Ne aggódjunk, a munkahelyi vezetők többsége természetesen nem fogja számon kérni beosztottjain, hogy miért nem lettek Facebook barátok.