Avagy elküldtem a pályázatom hetek óta, a mobilom még éjszakára sem kapcsolom ki, mégsem történik semmi. Az ember legyen dühös, vagy csalódott, mit lehet ilyenkor tenni?

Mostanában állást találni, sőt - ha az ember mer nagyot gondolni – jó állást találni bizony hónapokba telik.
Válogatósoknak akár fél éve is elmegy rá. Hiába a baráti tanácsok, személyzeti tanácsadó cégek, fejvadászok, a folyamat lassú. De mik azok a tényezők, amelyek lassítják, és miért nem jön a várva várt válasz?

Ha az ember direkt módon egy adott céghez pályázik, és nem személyzeti tanácsadón keresztül próbál eljutni az adott vállalathoz, a jelentkezése sokszor mintha fekete dobozba futna. Amennyiben a cég rendelkezik belső HR-essel, úgy ő foglalkozik az interjúkkal, felvétellel. Viszont minden mással is. Tehát mikor befutnak a pályázatok, éppen a bérszámfejtést végzi, vagy a teljesítményértékelési rendszerrel bajlódik (és sorolhatnám…) Interjúszervezésre épp’ hogy ideje marad, elutasító levelek szétküldésére, egyéb értesítések kiküldetésére egyáltalán nem jut ideje, ne is hibáztassuk! Természetesen érdemes kis idő elteltével érdeklődni, de ne számítsunk rá, hogy rögtön egzakt választ kapunk.
Amikor egy jelentkezés munkaerő-közvetítőhöz, vagy fejvadász céghez fut be, kicsit más a helyzet. A legtöbb helyről automatikusan generált válaszlevél érkezik, amely semmilyen megnyugtató válasszal nem szolgál. Nem gondolom, hogy egy automatikus válaszlevél többet érne annál, mint amikor semmilyen reakció sem követi a pályázatot. Esetenként előfordul, hogy egy lelkes HR-es választ ad, de a toborzó cégekhez befutó napi több száz jelentkezőt lehetetlenség egyesével személyre szabottan értesíteni.

Mit tegyek, ha a pályázatom már egy hete „elfekvőben van” az adott cégnél?
Mindenképpen érdemes körülbelül egy hetet türelemmel várni. Mire befut egy álláshirdetésre elegendő önéletrajz, hogy megkezdődjön az előszűrés, éppen eltelik a hét. Ilyenkor egy emlékeztető e-mail, vagy érdeklődő telefonhívás még fel is keltheti a kiválasztást végző személy figyelmét! Azonban ne feledjük: naponta nem zaklathatunk senkit sem, mert egy idő után idegesítővé, hátráltatóvá válik! A HR-esnek is nemet kell néha mondania, ilyenkor arra kell gondolni, hogy a következő állásajánlathoz lehet, hogy éppen a mi profilunk fog passzolni.

Mi a teendő, ha jártam interjún, és napok múlva sem kapok választ?
Általában minden álláspályázat több körös interjúkkal jár. A második körös bemutatkozáshoz a HR-es kiválasztja a legjobbnak ítélt pályázókat, interjú időpontokat egyeztet. Ez is igénybe vesz néhány napot, akár egy hetet is. Amennyiben a második körbe is bekerültünk, érdemes megkérdezni, hogy pontosan mikorra kaphat végleges választ az ember. Itt egy-két nap eltéréssel számolni kell, hiszen kiválasztani a legmegfelelőbb kollégát nem könnyű.

Olykor megesik, hogy olyan hirdetésre fut be a jelentkezésünk, amely már nem aktuális. Ez a HR-es cég hibája, viszont sok esetben annyi projekt fut egyszerre, hogy a hirdetések frissítése csúszik. A pályázó így is bekerül a cég adatbázisába.
Összegezve: mindenképp türelem! Nem is kérhetek többet az álláskeresőktől. Türelem, kitartás, óvatos érdeklődés, és álláspályázatok párhuzamos futtatása, nem bízva semmit sem a véletlenre. Előbb-utóbb befut a várva várt hívás.

Blogindító témánk talán nem is lehetne jobb, mint egy rövid összefoglaló arról, mit is pakoljunk bele a csomagba, mikor elindulunk az álláskeresés rögös útján. Újra és újra szembesülünk kollégáimmal azzal az alapvető problémával, hogy a jelentkezők nem igazán tudják, hogyan is kellene jelentkezni egy meghirdetett állásra, mit tartalmazzon az email, amiben elküldik álláspályázatukat.

Mert mi lehet fontosabb az első benyomásnál, a legelső információnál, amellyel a fejvadász, vagy tanácsadó találkozik? Természetes, hogy a mai virtuális világban az e-mail, amely tartalmazza, illetve amelynek tartalmaznia kellene a jelentkezés alapköveit.

Hogy mik is az alapkövek?

Első és legfontosabb, a megpályázott pozíció megevezése. Rendszeresen futnak be hozzám üzenetek, amelyeknek a tárgya annyi, hogy jelentkezem az állásra. Remek, de melyikre?!
A másik eset az, amikor az e-mail teljesen üres, csak egy önéletrajz, esetleg még a motivációs levél van belecsatolva. Ilyenkor a szorgalmas tanácsadó megnyitja ezeket a dokumentumokat, hátha kiderül, milyen profilú munkára jelentkezett az e-mail küldője. Megtörténhet, hogy idő vagy türelem hiányában senki sem veszi a fáradságot a pályázó ilyetén beazonosítására. Tehát mindenképp legyen az első, hogy az üzenet tárgyából világosan kiderül, melyik állásra jelentkezik az illető. Például így: jelentkezem az üzletvezetői állásra, vagy jelentkezés rendszergazdának. Esetleg: jelentkezés a HQI4567-es referencia számú értékesítő állásra.

Következik az üzenet szövegtörzs része

Persze ha már tudom, hogy melyik állásra futott be az e-mail, és ott van a csatolt önéletrajz, tulajdonképpen minden információ a rendelkezésemre áll. Ám ha arra gondolunk, hogy reggel a levelező rendszerünkben 20-30-40, vagy több ilyen típusú új üzenet sorakozik, amelyek között rendet kell rakni, máris kiviláglik, hogy a tanácsadó tájékozódását segíteni kell.
Sokszor segít néhány legépelt sor is a pályázó megismerésében.
Egy rövid, néhány soros levél megszólítással, minimális tartalommal, elköszönéssel és aláírással elárulja, hogy a jelentkező foglalkozott a pályázatával, amikor rátalált az álláshirdetésre az Interneten. A másik dolog az, hogy 10 jelentkezésből egyetlen pozícióra a tanácsadó könnyebben szelektál, ha eszébe jut, hogy például Juhász K. Orsolya jelentkezése első olvasatra szimpatikus volt.
Az is megoldás, ha a jelentkező motivációs levelét nem csatolja, hanem az e-mail szövegtörzs részébe gépelve küldi el. Ebből rögtön, első ránézésre igazán sok információ leszűrhető. Ehhez hozzá tartozik, hogy a kísérő levelet állásonként át kell fogalmazni, viszont ha úgy vesszük, megéri, és amúgy is mindig rá kell szabni az adott állásra.

Egy másik általános hiba, hogy a pályázó azt írja, csatoltam önéletrajzom, de a levél elküldése előtt nem ellenőrizte, hogy valóban megtette-e. Az önéletrajz sehol, a fejvadász pedig ismét eldöntheti, mennyi időt szán a dologra, vagyis ír-e válaszlevelet, amelyben kéri azt, vagy legyint rá. És ha már önéletrajz küldésnél járunk, ajánlott magyar és angol nyelven is elküldeni, pláne, ha az álláshirdetés szerint a pozíció betöltéséhez szükség van a nyelvtudásra.

Mindenképp körültekintő e-mail küldésre figyelmeztetem az olvasót, mert a felsoroltak, és az ezekhez hasonló hibák is gátló tényezői egy esetleges személyes találkozó nyélbe ütésének!