Nem egy olyan önéletrajzzal találkoztam már, amelyben foghíjakra bukkantam. Vagy az iskolák sorrendisége, folytonossága, vagy a munkahely váltások közötti kieső időintervallumok szúrtak szemet. Mert ezek a zökkenők – sajnos – általában feltűnnek a toborzással, kiválasztással foglalkozó HR-esek többségének.
Előfordult olyan is, hogy a pályázóm kitanult egy szakmát, abban elhelyezkedett, aztán elvégzett egy másik iskolát, amely után-közben átfedésekkel munkát és munkahelyet váltott. Ezt meg is értettem, viszont az iskolapad-munkahelyi asztalváltások sehogy sem követték egymást logikus sorrendben. Akkor hogy is van ez?!
Inkább őszintén, mint gyanúsan!
Mindannyiunk életében bekövetkezhetnek olyan szakaszok, amikor nem találunk munkát, vagy éppen nem vagyunk képesek munkát végezni. Idős családtag ápolása, hosszabb betegség, esetleg GYES, vagy éppen néhány hónapos időtöltés külföldön… Sorolhatnám, a lehetőségek tárháza végtelen.
Mindez persze nem mutat olyan jól az önéletrajzban, ezért a legtöbben fogják, és kihagyják a felsorolásból. Sokszor még csak nem is magán jellegű ügy, vagy valamilyen titok az oka, mégis, az álláskeresők inkább nem említik meg, mi történt akkor, amikor nem állandó munkavégzéssel teltek a mindennapok.
Egy tapasztalt szemű HR tanácsadó viszont kiszúrja az ilyet. Gyanút kelt benne, és talán már fel sem hívja a pályázót, hogy kiderítse, mi az oka az önéletrajzban hagyott szürke foltnak, hiszen ha történt valami, amelyet az illető meg sem mert említeni, a HR-es természetes reakciója, hogy nem is akar rákérdezni.
Érdemes tehát a kimaradó időintervallumokra magyarázatot adni.
Felvállalni!
Előfordul, hogy valaki akár egy éven keresztül állást keres, de nem talál. Furán hangzik, de vannak olyan speciális, különleges szaktudású emberek, akik alig találnak maguknak munkát, vagy pont a már korábbi cikkemben fejtegetett probléma lép föl, miszerint egy bizonyos életkor után szinte lehetetlenség elhelyezkedni, stb. Mindez nem a pályázó szégyene, tehát bátran beleírhatja önéletrajzába.
Nemrég minden ellenérzésem ellenére behívtam magamhoz egy pályázót, akinek vagy 3 évnyi homály fedte szakmai múltját. Az interjún rákérdeztem finoman, miért 3 év és hogyhogy? Nem kaptam igazán egzakt választ. Pedig elárulhatta volna, vagy mismásolás helyett mondhatta volna, hogy magánügy. Ennek ellenére szimpatikus volt, és továbbítottam jelentkezését ügyfelem felé. A személyes interjún ügyfelem is rákérdezett a 3 évnyi szünetre, de ott sem derült ki sokkal több. Ekkor felhívtam a jelöltet, és elmagyaráztam neki, miért van jelentősége annak, ha elmondja, mi történt vele. Kiderült, hogy szégyelli, hogy több, mint egy év alatt nem lett munkája, utána, pedig beiratkozott két tanfolyamra, hátha az új ismeretek segítenek majd. Hát ez volt a nagy titok, amely miatt ügyfelem majdnem kizárta a harmadik interjú-fordulóból, de szerencsére ezt sikerült megelőznünk.
A konklúzió
Nem gondolom, hogy ne lehetne felvállalni és elárulni életünk hosszabb-rövidebb, kisebb-nagyobb zökkenőit. Bátran bevallható, hogy valaki kiment Barcelonába 4 hónapra, és csak pincér munkát talált, vagy az, hogy álláskeresése folyamán egy-két helyet elhagyott a próbaidő alatt, keresve az igazit, vagy éppen azt, hogy kihasználta mind a 3 év pihenőidőt, amelyet kisbabájával tölthetett.
